Az embereknek reményre van

 

szükségük, de csak a félelemben

               

                                                                       bíznak.

Szerda van, nagyon boldog vagyok! Ma van az iskolám hivatalos szuperhős gyűlése. Mi nem vagyunk szuperhősök, csak szeretjük őket. Mindig szerdán van, de ebben az évben most tartjuk meg először, a tagok hiánya miatt. De, most megtartjuk! Külön erre az alkalomra felvettem egy superman ruhát, bár kicsit átalakítottam, mivel én lány vagyok. Elindulás előtt borzalmas ötletem támadt. "Használni fogom a szuper erőm, és berepülök! Az egyszerre lenne szuper, -mivel időben beérnék- és fantasztikus -mivel hős ruhába bújva alkalomhoz illő lenne!"

                                                                                                     -♥-

Most ott tartok, hogy meglátott mindenki. 

-Tudnál mesélni a..a képességeidről?-Az egyik osztálytársam, Dilan kapkod utánam, mivel ő a suli "újságírója".

-Hagyj békén! Tudhattam volna, hogy ez lesz belőle..

-De, csak egy interjú lenne..Nagyot dobna a karrieremen..Képzeld csak el, először az iskola, utána pedig én leszek a világ legjobb, és leghíresebb újságírója!  Milliomos lennék, és..És a szuperhősök dolga az, hogy segítsenek az embereknek, nem?

-Nagyon idegesítesz..

-Tudom, gyakoroltam. És mi lesz az interjúval? 

-Rendben, legyen. -Nem tudtam befejezni a mondatom, mivel félbe szakított. 

-Milyen képességeid vannak a repülésen kívül?

-Képzeld el az összes szuper, és nem szuperhőst egyben, és nekem..Áhh..Máshogyan mondom. Nekem olyan erőim vannak, mint az összes szuperhős egybe gyúrva. Pl.: Halhatatlan vagyok, sosem öregszem, emberfelettien gyrors vagyok...

-KOMOLYAN? Akkor..te vagy az..az utolsó szuperhős! Megvan írva a legendák könyvében! Remek fő cím lesz!

-Itt vége az interjúnak. Viszlát!- Elkezdtem futni, felugrottam a levegőbe, majd portált nyitottam, egyenesen a házam felé.Rögtön lekapott. Egy dolgot megtanultam:

A jövő nincs kőbe vésve.

A táskám az ajtómhoz hajítottam. Elmentem zuhanyozni, és utána az ágyamra dőltem, és elaludtam. 

                                                                                          -♥-

Másnap eldöntöttem, hogy nem járok iskolába. Tudom mit gondolsz, "ezt a szüleid döntik el". Csakhogy nekem már kiskoromban nem voltak szüleim. Egy autóbalesetben meghaltak, 2 éves koromban. Most arra gondolsz, "valahogy pedig tanulnom kell." Nekem nem kell. Nehéz elhinni, de a szuper képességeim közé sorolhatom, hogy szuper okos vagyok. 

Sokáig gondolkodtam, hogy a hosszú szőke hajam befessem-e, ezzel felismerhetetlenné téve magam, de nem tettem.A kék szemem-mivel kék a szemem- is jó így, nem rakok be kontaktlencsét.

A postaládámhoz szaladtam, 1-2 levélre számítottam, ehelyett egy kupacnyi volt! Az egyiket felkaptam, és egy superman logó volt rajta..Bementem -ismét- a lakásomba, és hangosan felolvastam.

"Kedves Kathy!

Értesítettek minket az ÖN hatalmas erejéről, és ezúttal megkérem csatlakozom hozzánk, szuperhősökhöz.

                                                                      Üdvözlettel: Superman"

A másik oldalon egy telefon szám volt.